Az egyetlen, akitől elviselem, hogy sötétít, mert nem skalpolja meg a spektrumát a szokásos sötétítési módszerrel, hanem körülbelül úgy hozza létre a jellegzetes hangszínt, mintha egy savanyúcukrot egyensúlyozna a nyelve közepén, és szerencsére nem is sötétít folyamatosan. Az sem zavar, hogy a túlterheltségtől lebeg a hangja. Próbáljuk minél jobban megközelíteni ezt az ideált, ami mindezt ellensúlyozza! Callasnál nem hallunk sem intonációs problémákat, sem küzdelmet a levegőért. A fejében alakul ki mit akar hallani, a teste pedig követi az elképzelést. A frázisok formálása mindig gondosan fölépített, az apró díszítések íve is a katedrális egészét szolgálja. A zene minden pillanatában az örök Mostban tartózkodik.
Tanulj a legjobbaktól!
2011.10.16. 13:22
Maria Callas - Bellini: Casta Diva
Címkék: bellini norma maria callas szoprán koloratúra belcanto
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://mesterkurzus.blog.hu/api/trackback/id/tr903179632
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek